Egy hidegfront előterében egy klasszikus szupercella alakult ki, amelynek látványos felhőalapja volt. A felhőalapon lapos falfelhő jött létre, amely egy rövid életű tubát fejlesztett.

A lapos falfelhő:

Rövid életű tuba a falfelhőn:

A tuba visszahúzódása után még volt élet a szupercellában, de már elkezdett láthatóbbá válni a hátoldali leáramlás:

Az erősödő hátoldali leáramlás még engedi, hogy a szupercella forgó feláramlása (mezociklon) meleg, nedves levegőhöz jusson:

A megerősödött hátoldali leáramlás végül elvágta a meleg, nedves levegő útját a forgó feláramlás (mezociklon) felé. Ennek hatására a szupercella gyorsan szét is esett:

Pár percig tartó nagy cseppes záport követően a szupercella teljesen szétesett. A mezociklon egy lassan forgó felhőtoronyként még kb. negyed órával túlélte a szupercella szétesését:

Az élete során szép villámokat produkált a szupercella: